mozgás a hétköznapok forgatagába integrálva

Anya fut. Vagy nem. De azt mindenképpen.

Anya fut. Vagy nem. De azt mindenképpen.

Néha úgy hiányzik a marihuána

2022. április 27. - Moti.blog

Néha úgy hiányzik a marijuana,
mint a hercegnõnek Don Juan,
(Tankcsapda)

Jó ideje nem jelentkeztem. Kicsit szabadságoltam is magam, kicsit meg is zuhantam.

Amikor egy sorstárs rossz kontroll eredményt kap az mindig nagyon megvisel.

A jóidö, a meleg se nagyon akar jönni.

Fázom.

Szinte mindig fázom.

Belülröl. Ezen nem segít ha felveszek még egy pullovert.

A futás.

Na az segít. Kifutni a világból - jó is lenne. De sajnos most az sem megy. Nem tudom az okot. Hetek óta nem tudok 3 km-nél többet teljesíteni. Pedig a lelkem annyira menne. Annyira szeretne nekilódulni és csak menni, menni...

vihet a végtelen, csak zene legyen...(Hooligans)

Sajnos nem bírok. Már annak is örülök, hogy múlt héten háromszor sikerült végigkocogni 3 km-t anélkül hogy belegyalogoltam volna. Az elsö nagyon kemény volt. Az utolsó métereken le sem vettem a szemem a telefon kijelzöjéröl hogy amint eléri az applikáció a 3 km-t azonnal leállhassak. Mintha bizony bárki is kényszerített volna rá.

A második alkalommal már kicsit jobb volt. Teljes egész kettö másodperccel az idö is jöbb lett.

A harmadik alkalommal már többször éreztem, hogy vinni kezd a lendület. Hogy kiszaladnak alólam a lábaim. Hogy elkap valami erö és vinne tovább, valahová messzire. Ezek sosem tartottak tovább néhány másodpercnél, de így is nagyon jól esett. Ennek ellenére az idö eredmény nem javult. PEdig most nagyon nem az számít, hogy mennyire vagyok gyors. Most csak az számit, hogy menjek amikor csak tudok. Lehetöleg lassú tempoban. Szépen lépésröl lépésre felépíteni a következö kihívást. Nem túlterhelni magam.

Annál is inkább mert ugye a szteroid mennyisége már olyan szintre csökkent, hogy ez már nem véd egy újabb tüdögyulladástól.

A reumától sem.

Talán itt van a kutya elásva. Talán a reuma az ami itt baszakodik velem, és hátráltat.

Mindenesetre az ízületeimben kevésbé érzem. Szerencsére.

Inkább a hangulatom nyomott. Nagyon nagyon kell kapaszkodnom hogy ne merüljek méllyebbre. Nagy szó, hogy már felismerem ezeket a jeleket, és próbálok nem elmerülni a hullámokban. Ezek a hullámok ugyanis nem ringatnak, hanem elnyomnak. Az pedig nyilván nem jó. A felszínen kell maradni. Lélegezni.

Lélegezz!

Ez most a legfontosabb.

A bejegyzés trackback címe:

https://anyafutvagynem.blog.hu/api/trackback/id/tr6517817953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása