Néhány hete a méh eltávolítás utáni kontrollon mondta a kedves nögyógyász doktornéni, hogy akkor itt és most tegyünk pontot ennek a történetnek a végére, zárjuk le, és esetleg felejtsük is el.

Tetszett nekem ez a kedves, együttérzö hozzászólás. Kicsit meg is simogatott. A vállamat, bíztatólag. De a lelkemet is. Egy pillanatra bele is éltem magam, hogy mindezt elhiszem és végre továbblépek. Magam mögött hagyom ezt az elmúlt 3 évet.

Léptem is volna boldogan, de éles fájdalmat kezdtem érezni deréktájékon. Hátul jobb oldalt. Egyre erösebben. Másnap már csak elöregörnyedve voltam képes lábra állni. Ijesztöen vese tájéki fájdalomnak tünt, ezért kértem egy szabadnapot és "elsétáltam" a háziorvoshoz. Ahogy az lenni szokott egy-egy háziorvosi látogatás alkalmával simán ki lehet olvasni egy NökLapját. Akár extra mellékletekkel együtt. Söt még a rejtvényeket is meg lehet fejteni. Ezúttal sem volt másként. De azért 2 óra elteltével már igencsak kezdtem türelmetlen lenni. Legközelebb a Háború és békét viszem magammal. Ez eddig úgyis kimaradt az olvasmányélményeimböl. Szégyen gyalázat tudom.

Valaki egyszer elmesélhetné nekem, hogy aki a miniatür mellékhelyiségeket tervezi az vajon törpe és egy szál alsógyatyában szokott az orvosi váróban wc-re menni? Már már azon gondolkodtam, hogy a nálam lévö kistáska, nagykabát és egyéb apróságokat az afrikai asszonyoktól látott módon a fejemen fogom egyensúlyozni, miközben erösen koncentrálva próbálok a wc kagyló fölött guggolva beletalálni a vizeletgyüjtö müanyag pohárkába. A koncentrációba némiképp bezavart az ajtót kivülröl rángató anyuka az épp öklendezö fiacskájával. Így aztán itt és most szégyenlösen bevallom, hogy nem minden távozó folyadék a pohárban landolt. Jutott a padlóra is belöle. (Nyugi, feltöröltem!).

Miután elhelyeztem a produktumot a kisablakban újabb "rövid" várakozásra készülve kinyitottam egy ebook-ot a telefonomon. Aztán gyorsan be is csuktam mikor megláttam hogy csak 30%-on van. Gondoltam jól jön az még késöbb is.

De még milyen jól gondoltam!

Kicisvel késöbb ugyanis nem csak az derült ki hogy az én aranysárgán csillogó vizeletem tele van bacival, hanem az is hogy az éppen frissiben kivett méhem helyére sikerült egy szép nagy cisztát növeszteni. Doktornéni rosszallóan csóválta a fejét és már irta is a beutalót a kórházba.

A covid miatt a kórházban már nincsenek magazinok kitéve. A nögyógyászati váróban csak mellrákosoknak szóló brussúrák sorakoztak de ahhoz nem igazán volt hangulatom. Igy csak ültem és néztem ki a fejemböl bambán csendes magányomban.

Fiatal doktorlányka jött, behívott megvizsgált és elküldött pisilni. Mondtam neki hogy az nem nagyon fog összejönni, mert az elmúlt egy órában már kétszer adtam le vizeletet inni viszont reggel 7 óta semmit sem ittam. Szerinte viszont nem egyértelmü hogy amit a monitoron lát az az én pisivel teli hólyagom vagy egy ciszta. Aztán közös erövel gyorsan arra jutottunk, hogy mégiscsak ciszta lesz az, mivel a hólyagom a fentebb említett okokból éppen üresen pang. Ezen ö szörnyülködött egy kicsit, én pedig arra a bizonyos pontra gondoltam amit az én kedves nögyógyászom emlegetett.

Rögtön hívta a föorvost, hogy ugyan jöjjön már, és nézze meg ö is, mi a fene nött ide ilyen hirtelen. A föorvos úr kb fél évvel lehetett idösebb a dokilánykánál. Gyorsan megszakértette, és röviden tömören felvázolta a lehetöségeket: müteni kell.

Ne aggódjak, mert ezt könnyen gyorsan elintézik egy laparoszópikus (ezt a szót tuti rosszul írom minden alkalommal) mütéttel. Csak néhány apró lyukat ejtenek a hasfalon, plusz a köldököm kell nekik bejáratnak, aztán sitty-sutty el is intézik ezt a cisztát. Mondtam neki, hogy ne nagyon fáradjon a lyukasztgatással mert alig néhány hete már csináltak néhány lyukat a hasamra, esetleg használhatnák azokat is. Nagyon örült neki. Én kevésbé.

Abban maradtunk, hogy még alszok rá egyet. Másnap sikerült elérni a mindenható titkárnénit aki megnyugatott, hgoy már rajta vagyok a mütéti várólistán és majd szólnak telefonon ha aktuális lesz.

Gondolom majd megint úgy mint legutóbb - Halló, Frau X.Y? Be tudna ugrani holnap reggel a mütétre?

Jó jó tudom, jobb ez így mintha adtak volna egy idöpontot mondjuk május 20-ra. 2024-ben. Na de akkor is. Én elég rosszul viselem az ilyen váratlan fejleményeket. A kemo idöpontok is hónapokra elöre be voltak írva a naptárba és elég erösen ragaszkodtam is hozzá hogy terv szerint adják a kezeléseket.

Azt is mondták hogy egész nyugodtan szedjek négy óránként fájdalomcsillapítót. Mondtam, hogy jó, majd nyugodtan szedem. De éreztem hogy kezd felmenni a vérnyomásom. Ami nálam nem olyan nagy baj, mert általában örülök ha a 100/50-t sikerül elérni. Szerencsére ezzel párhuzamosan a fájdalom alábbhagyott. Így a kora délutáni szürkeségben hazaballagtam, és elfogyasztottam az ebédem. Remélem nem az utolsót.

Mindenesetre egyelöre úgy tünik az a pont mégsem pont még, csak vesszö.