2019 áprilisában futottam utoljára a müncheni Olympiaparkban. Akkor 10 km-en álltam rajthoz, teljesen jó idövel 1 óra 6 perccel értem célba. Akkor már kitapintottam a csomót a bal mellemben, de csak reméltem hogy semmi komoly. A rendezvényen nyertem egy sportautó-bérlési utalványt, amit azon a nyáron egy csinos kis parókával a fejemen be is váltottunk.
Az áprilisi futás után kb 1,5 év rákterápia következett, amit 5 súlyos tüdögyulladás követett. Igy számomra a mai igazán különleges alkalom. Ambivalens érzések kavarognak bennem. Egyszerre örülök is és az emlékek miatt kicsit kavarog is a gyomrom. Az egész rák-sztoriban az indulo esemény a 2019-es futásom. Vajon a mai 5 km mit jelent? Gyógyulást? Vagy ismét jön majd valami szörnyüség?
Fogalmam sincs. Pillanatnyilag egyszerüen csak fáradt vagyok. Leginkább aludni szeretnék.
Ezt a bejegyzést azért még megirom.
Hetek óta maximum 3 km-t sikerült egyben teljesítenem. Ehhez képest az utolsó pillanatig hezitáltam hogy benevezzek-e erre a versenyre 5 km-en. Ugy voltam vele, hogy ha sikerült egymás után stabilan 3 kmt futni, akkor ahhoz nem olyan nagy ugrás az 5 km. A lábaimban, a cimpömben, a ruhámban már "le van mentve", csak elö kell hívni.
Az idöjárás miatt aggódtam jobban. Esöt és hideget jósoltak. Számomra nem jó kombináció, egyáltalán nem jó. Mindkettöt utálom. Azon agonizáltam elég sokat hogy löjem be a ruházatot, hogy sem indulás elött sem célbaérkezéskor ne fázzak de lehetöség szerint futás közben se izzadjak meg nagyon. Sikerült a megfelelö megoldást megtalálni. Ez számomra 3 hosszú ujjú polót és két nadrágot jelentett. Igen tudom, 10-12 fokhoz ez elég extrém, de én nagyon fázós vagyok. A tüdögyulladások miatt pedig különösen óvatos is. Ja és plusz sapi.
Nekem igy volt jó. Rendkívül kevés induló volt. Igy a célban sem volt tolakodás, nem volt elvesztegetett idö. Indulás elött majdnem az utolsó pillanatig a stadion fedett részén szélvédett helyen üldögéltünk. Célbaérkezés után szintén ide jöttünk vissza. A célban a frissitési terület nem volt külön lezárva. Ez azért jó mert az innivalóval és a banánnal a kezemben el tudtam menni felvenni a száraz meleg kabátomat és ezután még újra tölthettem a poharam isotoniás itallal. Az is a szervezök körültekintését dícséri, hogy semmi sem volt hideg, söt inkább langymeleg höfokon kaptunk vizet, isot, gyümölcsöt....
A rajtinformációknál csak annyit írtak hogy minden résztvevö emlék ajándékot kap. A rajtszámmal együtt kaptuk a chipet és egy vékonyka technikai sapit a rendezvény nevével feliratozva. Ennél többre nem is számitottam. Ehhez képest meglepetésként ért, hogy a célban technikai pólót is kaptunk. Kék-fehér, nem szép, legalábbis nekem nem tetszik, de a büszkeségemet ez nem csorbítja.
A sapiban pedig az a különleges, hogy 2 futó figura van rajta, amolyan piktogramm formátumban, ami úgy néz ki mint két 4-es , azaz 44 . pont ennyi éves vagyok :-) Rögtön beleszerettem ebbe a sapiba, ami egyébként kb úgy néz ki mint valami úszósapka :-D
35:43-as idövel értem célba. Nem is rossz. Az ember már csak ilyen mohó és telhetetlen. Hiszen úgy indultam el, hogy 40 percen belül bármi jó és már annak is örülni fogok, ha egyszer sem kell belegyalogolni.... aztán menet közben már azért drukkoltam hogy mégis meglegyen 35 percen belül....
A közelben van szombatonként egy magyar lángosos stand. Mivel a lányom mai szülinapi meghívását lemondta´k az ünnepelt betegsége miatt így apával kijöttek hozzám az Olympiaparkba a futás végére és együtt elmentünk lángosozni. Szerintem lángos még soha ilyen jól nem esett nekem mint most.
Hazaérve elterültem a fürdökádban egy kis levendulahabos forró vízben... kis híján el is aludtam. Most is majd leragad a szemem. Pedig ketten vagyunk a kisasszonnyal delután kénytelen leszek öt szórakoztatni és a rendetlenség felszámolásában is muszáj leszek közremüködni. Nem én okoztam, mégis részem lesz a megszüntetésében. No de ssebaj, holnap vasárnap, anyák napja, majd lustizok :-) :-) :-)
