(Hooligans)

5 km 34 perc - ez a tegnapi eredmény. ÉS! Nem haltam bele! Úgy értem hogy ez az 5 km végre nem a túlélésröl szólt, hanem benne volt a remény, hogy lesz ez még több is, jobb is. Tegnap végre megéreztem, hogy az elmúlt hetek küzdelmeinek igenis volt értelme - a fejlödés tettenérhetö. Ez az érzés sokat dobott rajtam.

A futás után nem voltam hullafáradt, még a szokásos nyújtógykorlatokat is megcsináltam. A tüdöm sem akart szétszakadni, és izomláz sem gyötör. Csak a fejem volt céklavörös, de ez nálam sajnos alap. A férjem azt szokta mondani, hogy mikor futásból hazajönni lát, ránézésre nem tudja eldönteni hogy mentöt vagy papot hívjon. Szerencsére eddig egyikre sem volt még szükség.

Az a hülye ciszta viszont aggaszt egy kicsit. Pár napja megint fájdogál a jobb vesém környéke, ugyanúgy mint mikor fény derült a méhem helyére növesztett cisztára. Diofalevél és cickafark teát iszok. Gyuri bácsi szerint az jó ciszta ellen. Sajnos egyelöre nem úgy néz ki, hogy müködik. Egy héttel ezelött már hívtak a kórházból, hogy akkor holnap akár be is ugorhatnék. De nekem az ilyen adj uramisten de azonnal dolgok nem nagyon fekszenek. Abban maradtunk, hogy majd egyeztetünk egy tervezhetö idöpontot, amire rá tudok szervezni.

Szóval most itt ülök és várok. Várom hogy újra hívjanak. Közben a méheltávolításkor eszközölt bementi nyilások már teljesen beforrtak. Igy kényletelen lesznek új bejáratokat nyitni. No de hagyjuk is.

Most van más, fontosabb téma. Mégpedig a futás és az eddig elért eredmény.

Háromszoros hipp hipp hurrá nekem ezért a szép teljesitményért.  :-) :-) :-)